1:0...

...és sajnos nem a mi javunkra. ma aztán megkaptuk. dárling és én. a hatalmas leárazások teljesen elvakítottak és mármár betegesen kerestük a SALE vagy ÁRLESZÁLLÍTÁS felirattal elátott kirakatokat. hát meg is találtuk őket. rózsaszín ködben úsztunk a zsákmányainkkal a kezünkben. magam részéről egy felsővel és gyűrűvel gazdagodtam. gyönyörűűűek. ezután jött csak a feketeleves. ki gondolná, hogy az ember, már a belváros kellős közepén sem ülhet le egy padra, anélkül, hogy megaláznák. ma is ez történt. miután a nagytemplom előtt már a második hajléktalan talált meg, inkább az otthon biztonsága után vágyakoztunk, a már jól ismert adrenalinlöketünk helyett. mikor a második szerencsétlen honnélküli is kéregetésbe kezdett és mi finoman hátrálni kezdtük és tudattuk vele (megjegyzem ezt is kitűnő nőiességgel és udvariassággal), hogy nem jó ajtón kopogtat és bizony semmi olyat nem fog kapni amiért odajött, egy egyszerű: "rohadjatok meg" kijelentéssel tovább állt. hát köszönöm szépen inkább nemtenném.

xo., a megsértett H.