lépést számlálok...

sosem akartam ilyet látni. és sosem akartam a látottakat elmondani annak akinek háta mögött történt. pláne nem ha az illető az egyik legjobb barátom. de láttam és elmondtam. persze, nekünk mindig nagy a pofink csak akkor nem, amikor arra igazán szükség lenne. de hát sokkal könnyebb a levegőnek beszélni (vagy a hütőnek).

az alliterációk pedig az én oldalamon állnak. régi "szép" idők...

toni ujra feltűnt. sááálálá.

az elmúlt napokban emmett-es hangulatban voltam. hehehe