medence és ipod és matrac és a gondolataim.miért hiszem, hogy ő is gondol rám? hogy tudja a nevem és a lehunyt szemei előtt fel tudja idézni az arcomat? hogy feltűnök neki, ha lát bárhol és bármikor? miért gondolom, hogy ő ismer engem és hogy én is ismerem őt?
válaszom nincs, de a józan eszem szinte ordítja, hogy ne higgyek ezekben.
de én szeretnék. mert valamiben hinnem kell, akkor is ha a végén csalódom. hit nélkül elveszem.
*a bejegyzés címe a Children of Distance Emlékezz rám c. számából van. nemtudom megállítani...
Paris. 13 nap és au revoir.
ezt hívják úgy, hogy találkozott a lelketek. és ez már csak az esetek tööbbségében ilyen szar érzés, de valahol a világon a legjobb.
VálaszTörlés