22.

2010. a számjegyek összege 3. négyzetre emelve 9. a kilenc pedig a kedvenc számom. jelent ez valamit? biztosan nem. de azért jó móka volt.

amikor esténként beburkolózom a takarómba és a karácsonyi égőktől színezett havas háztetőket bámulom, mindig olyan bátornak érzem magam. nagy vagyok és erős. mosolygok, de őszintén és kigondolom a másnapot. elképzelem a szavakat és tetteket, az emberek reakcióját. aztán álomba szenderülök és igazat álmodom. valami meséset. reggelente morcosan kelek és bal lábbal szállok ki az ágyból. a szobám hideg és barátságtalan. a kontaklencse nélkül homályosan látok és a fürdőszobáig szédelgek. majd kapkodva elkészülök, sietve felhörpintek egy tejeskávét, végül pedig beszállok a jó meleg kocsiba. a szavak és tettek még mindig a fejemben lüktetnek, de még várniuk kell. aztán, ha időben érkezem marad időm egy cigire... 5 percre megint egyedül maradok a 12 órája szövögetett terveimmel. majd benyomom az iskola ajtaját elindulok a terem felé és a gondosan összekuporgatott bátorságom elillan. az őszinteség szárnyra kél és én látom elrepülni. remegek és a sírás folytogat. bóklászom, de egyedül. mosolygok de már nem őszintén, beszélek átlagos és közhelyes dolgokról. nevetek, de csak azért mert azt magyarázkodás nélkül is lehet. ücsörgök és hallagtok, mert azt könnyebb mint közbeszólni... ki ez a lány?

tudod, (nyilván nem.) egyedül nincs elég erőm áttörni a "falat"...