s.n.o.w.

a hatalmas fehérség... a talpam alatt ropogó fagyott hó, a súlytól roskadozó ágak és az arcomra hulló hatalmas hópelyhek beszéltek hozzám a délután. felvilágosítottak, hogy mekkora butaságot csinálok és, hogy milyen könnyű felemelni a lábaimat és elfutni a történelem megismétlődése elől.

én pedig elmondtam nekik, hogy mennyire egyedül érzem magam és milyen kicsi és láthatatlan vagyok. a hallgatásuk pedig csak felébresztette a bennem szunnyadó félelmet...