szerda.

pár perc... és új nap keződik, az utolsó "új nap". nincs súlya de én mégis érzem a nehezéket az egész testemben. odakint a zuhogó eső illata keveredett az orromban a cigifüsttel. a szombámból érkező meleg ellensúlyozta az arcomba csapó hideg szelet. a pocsolyákban elmosták a hatalmas esőcseppek a karácsonyi világítások fényeit. tíz teljes percig nem kellett gondolkodnom...

az órát figyelem. 0.00.