én pedig csak bambán pislogok. a fülem felfogja ugyan a „kívülről” beszűrődő zajokat, a szemem látja a történéseket, a szám mozog; szavakat formál amelyekből (legtöbbször) értelmes mondatok lesznek, érzem a csodálatos, mámorító illatokat, vagy az orrfacsaró szagokat. fázok majd melegem lesz. sírok majd kacagok. ülök, állok, eszek, iszok, rágyújtok, megyek, gondolkozom és gondolkozom. teljesen a hatalmába kerítenek a gondolataim. mintha csak ide oda szállingóznék egy buborékban, és csodálkoznék azon, hogy mi is történik körülöttem, hogy milyen gyorsan történik minden és, hogy egyesek mi mindent képesek tenni. mintha ez a buborék egyre fentebb és fentebb menne, és egyre távolabb kerülnék a valóságtól. érzem, hogyha ez a buborék kipukkan, túl nagyot fogok esni.
tíz centi... tíz centi választott el attól, hogy Hozzádrérjek.
2009. szeptember 30.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése